Caruso & Minini: "Naturalmente" Perricone 2020 száraz vörösbor (Szicília, Olaszország)

Habár a Perricone a 19. század derekán a leginkább termesztett fajta volt Szicilia szigetén, mára jóformán csak 1-200 ha maradt a nyugati oldalon. A 20. század második felében már a Nero d' Avola vette át a szerepét, amely nagyobb biztonsággal, nagyon meleg évjáratban is megfelelő savval szüretelhető. Nem kell megemlíteni, hogy ez a szigeten kulcsfontosságú. Pedig pont olyan bor lesz belőle, ami manapság nagyon keresett, azaz a friss, üde, gurulós gyümölcsökkel és keleti fűszerekkel teli, könnyen érthető és iható, de azért markáns, esetleg nyáron is (enyhén behűtve) vígan fogyasztható vörösbort. Érdekes fajtasajátosság a viszonylag markáns tannin és a korty végén megjelenő kesernyés ízérzet, mely talán leginkább a vadmeggyhez vagy egy nem túlságosan megpörkölt babból készített kávéhoz hasonlítható. A titok a termesztéssel kapcsolatban állítólag, hogy a hegyek tetejére és viszonylag szeles oldalra kell telepíteni, mert ott mindig szép, teljes érettségben és megfelelő savtartalommal szüretelhető ez a fajta.

A szőlőt bio módszerekkel termelték, melynek nagyon szigorú követése és szabályrendszere van Olaszországban (=Naturalmente). A reduktív borászati technológia volt a legalkalmasabb a Perricone értékeinek megmutatására, azaz a kézi szüret után inox vörösbor erjesztőben erjedt és az alamasva lebontása, valamint az érlelés is rozsdamentes acéltartályban ment végbe

Kétség ne legyen, egyértelműen egy megosztó bor, mintha összekevertek volna egy jó minőségű Zweigeltet némi Otellóval és egy kevés, de markáns Primitivoval. Ritka különlegesség szobahőmérsékleten a télre, enyhén behűtve a nyárra, a műfaj kedvelőinek. .embed-container { position: relative; padding-bottom: 56.25%; height: 0; overflow: hidden; max-width: 100%; } .embed-container iframe, .embed-container object, .embed-container embed { position: absolute; top: 0; left: 0; width: 100%; height: 100%; }